2017. február 1., szerda

Nagyszülők egymásközt – Mi a fontos nagyi?

Folyamatosan figyelem magamat, mennyire hatalmasodik el rajtam az az érzés, amiről mindenki mesél, hogy az unoka a minden és körülötte forog a világ.
Hát nem, én még mindig a szülőkre, leginkább a lányunkra figyelek. Azt gondolom, hogy a nagyiknak abban kell segíteniük, hogy a szülőknek is legyen idejük időnként kettesben programot csinálni, ami persze egyelőre kimerült a „kettesben megyünk vásárolni” feelingben.

Most viszont azt gondolták elmennek moziba.

Maximálisan pártoltuk az ötletet, így elkezdhették nézegetni a moziműsort.
Szombaton az 5 hetes kis lurkó ismét jó hangulatban várt minket és mint eddig mindig, épp aludt, amikor megérkeztünk.


Fogalmam sincs mit érzékel egy ilyen kisgyerek a világból, csak remélni merem, hogy valamelyik kis szenzora jelzi neki, hogy nagyszülős nap van. A héten ráadásul ez a második, mert a másik nagyszülők is meglátogatták. Kényeztetésből tehát nincs hiány.

 

Nagypapa felszerelte a zenélő forgót a kiságyra. Mindenkinek nagyon tetszett, csak azt nem tudtuk, mit szól hozzá Botond. Azóta már jött a hír, simán elalszik a halk zenére.


Nagy volt a csend a moziról, kicsit félve kérdeztem rá, hogy melyik filmet sikerült kiválasztaniuk, mire kiderült, hogy nem találtak kedvükre való filmet, ráadásul úgy érzik, hogy el is aludnának a moziban, akkor meg minek jegyet venni.


Megértem őket, látszanak már a szülőkön a fáradság apró jelei, így javasoltam, hogy legközelebb látogassanak meg ők minket (szerintem 7-8 hetes gyerekkel bátran lehet már „kirándulni” a nagyszülőkhöz), és ebéd után nekik az lesz a program, hogy bekucorodnak a hálószobába, alszanak egy jót, mi meg majd elszórakoztatjuk az unokánkat.
Nem volt ellenvetésük, bár nevetve fogadták a javaslatot
Azért felkerekedtek, elmentek nézegetni, vásárolni, ráadásul kedvenc áruházukba is eljutottak, mi meg boldogan unokáztunk.


A kérdésre, hogy mi a fontos nagyi, a válaszom, hogy még mindig a lányom!