Farsang

„Tűzoltó leszel s katona! Vadakat terelő juhász!”

Az én drága elsőszülöttem nagycsoportos az óvodában. Az utolsó óvodai farsangja, tehát jól kellene, hogy sikerüljön! 

Ezen a reggelen a szülők fél órát a csoportban tölthetnek, fényképezhetnek, videózhatnak és megnézhetik azt a pár perces műsort, amivel a gyerkőcök készültek erre a napra! Ezután a kedves szülők mennek a dolgukra, a kicsiknek pedig beindul a buli, evés-ivás (reméljük nem rosszullétig J ), tánc, mulatság és később a Kolompos együttes műsora! 

Kisfiam alig várja ezt a napot, 

pedig még jelmeze sincs, ugyanis anya valahogy egyik évben sem jeleskedik abban, hogy időben beszerezze ennek a napnak elmaradhatatlan kellékét! Pedig még szerencsésnek is mondhatom magam, mert egyik évben sem követelőzött, hogy ez vagy az akar lenni. A lényeg az volt számára, hogy be legyen öltözve, mindegy mibe!

Kis csoportban pókocska volt, középsőben varázsló, mind a két évben kölcsön kaptuk a jelmezeket, tehát szerencsém volt, nem kellett ezzel foglalkoznom. 

Idén viszont nem jött felajánlás, úgyhogy farsang előtti napon nyakamba vettem a várost jelmez ügyben (végül is jobb később, mint soha)! Hát, nem mondom, hogy könnyű dolgom lett volna, jó pár üzletben jártam, és padlót fogtam! Az egyikben például használt jelmezeket akartak rám sózni újként (igen csak látszott rajta, hogy az újtól messze jár), ráadásul 8 ezertől felfele! Na neee, ennyit nem ér egy óvodai farsang!!! Már ott tartottam, hogy az utolsó üzlet, ahova bemegyek és ha itt sem találok megfelelő jelmezt, inkább nem viszem a nagyot oviba!

És láss csodát, megtaláltam!

A tökéletes jelmez, még árban is elfogadható, új, és tudtam, nem lövök mellé az én fiamnál! Így lett az idei farsangon tűzoltó a drága! Nagyon tetszett neki, és még farsang utáni napokon is beöltözött itthon tűzoltónak! Játszotta a kis szerepjátékát, és mit mondjak, nagyon hiteles volt! Ki tudja, lehet hogy ez lesz a jövője???

Valentin nap

Amíg nem volt gyermekem, semmit nem jelentett ez a nap! Nem keltem romantikusabb hangulatban ezen a reggelen, nem szerettem jobban a páromat, sőt, a giccsek, a szívecskés kütyük és egyéb sallangok kifejezetten taszítottak!

Aztán amikor az ember lányának születik egy gyermeke, 

megpróbálja úgy intézni ezt a napot, hogy kettesben tudja tölteni a párjával. És amikor már két gyermekes anyuka, na akkor kezdi csak el igazán értékelni a Valentin nap jelentőségét!

Egész évben a gyerekeinknek élünk, azért, hogy nekik jó legyen, hogy ők jól érezzék magukat. Néha persze elmegyünk kettesben moziba vagy vacsizni, de hogy együtt töltsünk egy egész napot csak kettesben, na olyan nem nagyon van! Ezért is lesz jelentősége ennek a napnak több gyermekes anyuka- és apukaként! Az ember megpróbálja időben 

megbeszélni a nagyszülőkkel

a gyerekek sorsát erre a napra! Mindent megtervez, mindent elrendez. Idén még két gyermek sorsáról kell gondoskodni, jövőre már háromra bővül ez a szám, tehát idén még „könnyű” dolgom van!

Úgy gondoltam, már reggel elmennek nagyizni az én drágáim! Én a drága férjemmel főzök egy finom ebédet, aztán kicsit romantikázunk (na jó, még egy kis giccs és romantikus zene is belefér J ) , délután egy mozi, mozi után egy korai vacsi, itthon még egy kis romantika, aztán este elmegyünk a gyerekekért! Persze ott is aludhatnának a mamánál, de másnap ovi, bölcsi, munka!

Aztán eljön a nagy romantikázós nap reggele,

és beüt a krach!!!

Az én drága kislányom sírva ébred, teste forró, 39 fokos láza van, nyűgös és csak anya és apa kell neki, de nem is felváltva, hanem egyszerre! Szóval az én gyönyörűen megtervezett napom egy perc alatt romba dőlt, hiszen így nem hagyjuk egész napra anya és apa nélkül a gyermeket!

Nos, a maga nemében még így is romantikus vagy inkább meghitt volt a nap, hiszen az én izgő-mozgó gyermekem egész nap köztünk feküdt, nyugton, csendben, felváltva simogattuk, puszilgattuk és néztük a meséket!

A kettesben töltött nap reménye még megmaradt, reméljük egy hét múlvára sikerül eltolni (hiszen végül is mindegy, hányadika van), és akkor nem a nagy lesz majd beteg J !