Az én drága
elsőszülöttem nagycsoportos az óvodában. Az utolsó óvodai farsangja, tehát jól
kellene, hogy sikerüljön!
Ezen a reggelen a szülők fél órát a csoportban
tölthetnek, fényképezhetnek, videózhatnak és megnézhetik azt a pár perces
műsort, amivel a gyerkőcök készültek erre a napra! Ezután a kedves szülők
mennek a dolgukra, a kicsiknek pedig beindul a buli, evés-ivás (reméljük nem
rosszullétig J ), tánc, mulatság és később a Kolompos együttes műsora!
Kisfiam alig várja ezt a napot,
pedig még jelmeze sincs, ugyanis anya valahogy
egyik évben sem jeleskedik abban, hogy időben beszerezze ennek a napnak
elmaradhatatlan kellékét! Pedig még szerencsésnek is mondhatom magam, mert
egyik évben sem követelőzött, hogy ez vagy az akar lenni. A lényeg az volt számára,
hogy be legyen öltözve, mindegy mibe!
Kis csoportban pókocska volt, középsőben
varázsló, mind a két évben kölcsön kaptuk a jelmezeket, tehát szerencsém volt,
nem kellett ezzel foglalkoznom.
Idén
viszont nem jött felajánlás, úgyhogy farsang előtti napon nyakamba vettem a
várost jelmez ügyben (végül is jobb később, mint soha)! Hát, nem mondom, hogy
könnyű dolgom lett volna, jó pár üzletben jártam, és padlót fogtam! Az egyikben
például használt jelmezeket akartak rám sózni újként (igen csak látszott rajta,
hogy az újtól messze jár), ráadásul 8 ezertől felfele! Na neee, ennyit nem ér
egy óvodai farsang!!! Már ott tartottam, hogy az utolsó üzlet, ahova bemegyek és ha itt sem találok megfelelő jelmezt, inkább nem viszem a nagyot oviba!
És
láss csodát, megtaláltam!
A tökéletes jelmez, még árban is elfogadható, új, és
tudtam, nem lövök mellé az én fiamnál! Így lett az idei farsangon tűzoltó a
drága! Nagyon tetszett neki, és még farsang utáni napokon is beöltözött itthon
tűzoltónak! Játszotta a kis szerepjátékát, és mit mondjak, nagyon hiteles volt!
Ki tudja, lehet hogy ez lesz a jövője???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése