Első karácsony

Babának, anyának, apának különleges élmény az első együtt töltött karácsony még akkor is, ha telis tele van lehetséges buktatókkal.

Eddig kettesben vártuk a Jézuskát, most pedig már hárman készülődünk. Már a készülődés sem olyan, mint eddig, mert az anyukának leginkább a picivel kell foglalkoznia, de a legnagyobb probléma általában nem ez, hanem az ünnepek alatti családi összejövetelek összehangolása a kicsi napirendjével.

Minden családban hamar kialakul egy menetrend, amit leginkább a baba igényei szerint alakítunk. Ezt az ünnepek alatt is be kell tartani, mert összezavarja gyermekünket, ha inkább vagyunk tekintettel a vendégekre, mint csemeténkre.

A karácsony és a pici a legtöbb rokont, ismerőst, barátot fotózásra ösztönzi, de érdemes figyelni a babára, hogy a fényképezésnek ne a gyermek sírása vessen véget.

Nagyon kedvesek azok a képek, ahol a csöppség a mama, papa, unokatestvér, nagynéni, nagybácsi és még sorolhatnánk ölében ül, vagy karjában fekszik, de a sok kézről kézre adogatás megviselheti a babát.

Óhatatlan, hogy mindenki puszilgatni fogja (vagy legalábbis szeretné) a kicsit. Eltekintve a fertőzésveszélytől a sok odahajolgatás is zavaró egy néhány hónapos, vagy akár 1 éves babának.

Amíg olyan kicsi, hogy kiságyba, vagy babahordozóban elvan nem probléma, de amint „útra kel”, számolni kell vele, hogy mindenbe kapaszkodik, leránt, szájába vesz…

Nehéz egy kicsinek elmagyarázni (mondjuk teljességgel lehetetlen), hogy a karácsonyfához nem szabad hozzányúlni, de muszáj valahogy elérnünk, hogy még véletlenül se érje el a díszeket, csokikat.

Az első karácsony gyermekünkkel egyúttal saját kis családunk hagyományteremtő ünnepe is. Most alakul ki, hogy érkezik a Jézuska, mit énekelünk, milyen zenét hallgatunk, hogy bontogatjuk az ajándékokat és még számos apró dolog.

Minél kevesebb stresszel ünnepelünk karácsonykor, annál boldogabb lesz gyermekünk és bár senki sem emlékszik az első karácsonyára, valahol nyomot hagy a fejünkben.