Gyerekkorunkban mi is írtunk levelet a Mikulásnak és/vagy a
Jézuskának. Most, hogy felnőttünk gyermekeink kívánságlistájánál bábáskodunk.
Hetek óta látják a kicsik az áruházakban a csoki-mikulásokat,
és eleinte még kérdezősködnek is róla, de aztán oly megszokottá válik, hogy már
nem foglalkoznak vele.
De mi járhat a fejükben?
A mesékben az van, hogy titokban, éjjel, rénszarvasszánnal
érkezik a Télapó. Ehhez képest jön az oviban, apu, anyu munkahelyén, sőt a
nagyiknál is hagy valami ajándékot.
Megmagyarázható, hogy hozzánk a szállodába is ellátogat a
Mikulás, mert a nálunk vendégeskedő gyerekeket is meg kell lepnie valamivel és
az is normális, hogy napok óta van „Mikulás postaládája”, amibe bedobhatják
leveleiket, amit a nagyszakállúnak írtak és még azokra is gondoltunk, akik
otthon írnak, rajzolnak a Télapónak, mert elküldhetik nekünk, mi meg
továbbítjuk a Mikulás bácsinak.
Mindenki szereti ezt az időszakot, mert a gyerekek
álomvilágába mi felnőttek is bebocsátást nyerünk.
Együtt figyeljük a kicsikkel,
hátha meghalljuk a Télapó szánjának csilingelését, nyomokat vizsgálunk, járt-e
már felénk a nagyszakállú és estefelé izgatottak leszünk, hogy mikor alszik el
végre csemeténk, hogy a Mikulás nyugodtan elhelyezhesse ajándékát a szépen
kitisztított cipőcskékben, csizmácskákban, vagy az ablakban.
A titokzatosság a gyerekeknek nagyon tetszik, és bár a
várakozás nem az erősségük, mégis az egyik legjobb dolog, hogy számolni lehet,
hányat kell még aludni, amíg kiderül mit rejt a nagy puttony.
Aztán alig 3 hét múlva már karácsony, ami ismét egy csodás
időszak a sok ajándékkal, Jézuskával, angyalokkal, finomságokkal.
Már egy pár hónapos baba is rácsodálkozik a karácsonyfára,
de ne szaladjunk ennyire előre, élvezzük a Télapó társaságát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése