Szeptembertől májusig – óvodaszezonban - minden ok! A hétvégék is rendben vannak, hiszen bátyó és hugi hét közben nincsenek túl sokat együtt, leginkább csak délután pár órát.
Jól eljátszanak, szórakoztatják egymást, persze kisebb összezördülések mindig vannak, de ezeket könnyű megoldani!
A nyár már keményebb, sokkal!
A hugi ahhoz van szokva, hogy
délutánig egyeduralkodó, így arra átállni, hogy egész nap ketten vannak itthon,
bizony nehézségekbe ütközik! Neki is és bevallom, nekem is. Mert hogy nagyjából
reggeltől estig nyúzzák egymást.
A bátyó sportot űz abból, hogyan tudja minél hangosabban vinnyogtatni a tesóját, a kicsi pedig élvezi, hogy ha a nagyobb épít, vagy nyugton eljátszik, akkor ő fel tudja zrikálni fél perc alatt!
A bátyó sportot űz abból, hogyan tudja minél hangosabban vinnyogtatni a tesóját, a kicsi pedig élvezi, hogy ha a nagyobb épít, vagy nyugton eljátszik, akkor ő fel tudja zrikálni fél perc alatt!
És én
mindig megkapom a döntő bíró szerepét!
Bármennyire is szeretném, hogy ketten
oldják meg – és erre hagyok is időt nekik, fejlesztve a konfliktuskezelő
képességüket – valahogy sosem jön össze. Komolyan nehéz és fárasztó meló ez egy
szülőnek – megpróbálni tényleg igazságosnak maradni, mindig elmondani nekik a
miérteket, a helyes viselkedést – főleg, hogy nagyjából egy percig tart, hogy
be is tartsák az ehhez kapcsolódó szabályokat!
És emellett persze jó anya
módjára főzzél, mossál, takarítsál, vasaljál, szolgáld ki a gyerekeket…
És persze a lehetőségekhez mérten szervezünk programokat,
jövünk-megyünk, de minden nap nyilván nem fér bele!
Délután már persze könnyebb, mikor apa is itthon van. Akkor
már két felnőtt jut két gyerekre, és így azért egyszerűbb. És ilyenkor van úgy,
hogy fél órát is el tudnak együtt játszani, normálisan!
Az nagyon jó érzés, csak ülsz és nézed,
hogy: igen, azért az én gyerekeim is meg
tudnak lenni egymás mellett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése