A nagyszülői szeretet

...a szülő szemével

Amikor megszületett a kisfiam, anyukám is ott fogta a kezem a szülőszobán. Átélte velem a szülés minden egyes kínzó, fájdalmas, gyötrelmes és gyönyörű pillanatát. Külső szemmel, 25 év elteltével biztosan más volt, mint az övé! Valószínűleg ezért is lett hihetetlenül szoros kapcsolata az én elsőszülöttemmel!

Papa és mama is imádta az első unokát! Azután, ahogy nőtt a gyermek, úgy lett egyre több konfliktus a szülők és a nagyszülők között a gyereknevelés mikéntje miatt. Fiú (és igencsak eleven fiú) lévén mi próbáltuk erős kézzel fogni, megszabtuk a határokat, amely határok egy vasárnapi mamás-papás látogatás alkalmával 3 óra alatt porba hulltak. Utána két nap volt, mire a gyerek helyrerázódott és már nem próbálta azokat a dolgokat csinálni, illetve kikövetelni, amiket a nagyiéknál lehetett. Mert mamánál-papánál MINDENT lehetett!

Sokszor elgondolkodtam

„Úristen, ilyeneket engednek meg a fiamnak, nekem a negyedét nem engedték”. Először próbáltuk szépen megbeszélni az „ősökkel”, mit miért ne engedjenek, ne tömjék édességgel a gyereket…. Azután volt, hogy összevesztünk. Azután be kellett látnunk, hogy nekünk is engedni kell a vasakaratból. És szüleim is belátták, hogy mindent nem engedhetnek meg, mindent nem hagyhatnak rá a gyerekre, hiszen náluk is kellenek a határok, még ha ezek a határok sokkal tágabbak is, mint itthon – különben a gyerek a fejükre nő. És nagyjából, mire megszületett a lányom, így dűlőre is jutottunk ebben a kérdésben. 

Már fel sem vesszük, hogy a papa gumicukorral tömi a kétévest, mert itthon úgysem kap, nem is veszünk. És ő okosan tudja is, hogy nincs itthon.

És, ha el kell mennünk és papa-mama vigyáz rájuk, akkor igyekszenek ők is betartani azt, amit kérünk – ebédeltetés és alvás ideje, stb.

A nagyszülői szeretet tényleg teljesen más, mint a szülői. Ők úgy vannak vele, majd a szülők embert faragnak a gyerekből úgy, ahogy annak idején ők tették velünk. Az ő dolguk most szeretni, kényeztetni, majmolni. A mi dolgunk pedig, hogy engedjünk, és próbáljunk valamilyen kompromisszumos megoldást találni, ami mindkét félnél működik. Ha jó a kapcsolat szülő és nagyszülők között, akkor ez nem fog problémát okozni! 

Időbe telik, de  működni fog!