Amikor megszületett a kisfiam, határozott véleményem volt
erről a témáról. Határozottan mondtam, hogy nem, az én gyerekem nem lesz az a
gyerek, aki egész nap a számítógép előtt ül, vagy a tévét bámulja.
Én nem
leszek az az anyuka,
aki a gyerekmentes szabadidő kedvéért leülteti a gyerekét
ezek elé a „segédeszközök” elé!
Ez így is volt, nagyjából három éves koráig.
Akkor már úgy gondoltam:
„ok, egy-egy mese belefér a dologba”.
Igen ám,
csakhogy az én gyermekemet egyáltalán nem kötötte le a mese. Nagyjából 5
perc után már jött, hogy: „anya, éhes vagyok; anya játszol velem?; anya ki
akarok menni az udvarra…”
Húh, szuper, olyan jól sikerült az elhatározásom,
hogy még egy fél órát sem köti le a tévében a mese.
Azért nem adtam fel,
próbálkoztam, és megtaláltam az M2 mesecsatornát. Először bele-belenéztem a nap
különbözőn szakaszaiban, hogy milyen mesék mennek, mert sajnos találkoztam
olyan mesecsatornával is, ahol olyan meséket adtak, amiktől én kezdtem el
esténként félni, szóval az ilyen szóba sem jöhetett.
De ez jó volt, felfedeztem
az én gyerekkorom meséit, mint Nils Holgerson, Kockásfülű nyúl és társai –
könnyeket csalt a szemembe :) !
Eltelt pár nap, és a gyermekem elkezdett
érdeklődni a mesék iránt. Egyre többet, egyre hosszabban nézte a mesét. Aztán
már csak arra eszméltem, hogy a gyerek itthon csak a tévé előtt ül. Ekkor jött
a korlátozás: Napi egy óra tévé. Az elején volt némi hiszti, de viszonylag
hamar felfedezte, hogy mennyi játékkal nem játszott már jó régen. És ez így van
a mai napig.
A számítógéppel már más a helyzet, négy éves koráig nem
engedtem a gép elé. Ekkor gondoltam úgy, hogy ő se maradjon ki belőle, heti
egyszer elé ülhet! Ez remekül működik a mai napig, a kis drága szombaton reggel
úgy pattan ki az ágyból, hogy: „anya, ma szombat van, gépezhetek ugye?” . Néha
már pénteken bepróbálkozik: „anya, gépezhetek ma, és akkor holnap nem fogok?”
Na ebbe soha nem megyek bele, de nem is szokott erőszakoskodni, csak
próbálkozik, feszegeti a határokat, hátha egyszer valami csoda folytán azt
mondom, hogy igen :) ! A számítógépen Youtubozik, persze szoktam ellenőrizni,
hogy miket néz (itt is meséket :) ), és hála az égnek még véletlenül sem tévedt
olyan helyre, ahova nem kellett volna! Számítógépes játékokkal még nem játszott
soha, de nem is akar, soha nem is mondta! Úgy gondolom, jól megtanítottuk őt
egész pici korától játszani, ezért a saját kis kézzel fogható játékait szereti.
Mert bizony a gyerekeket nem csak enni, beszélni, inni… kell megtanítani, hanem
játszani is!
A tablet még nem kérdés nálunk, bár hozzá tartozik a
dologhoz, hogy nincs is itthon ilyenünk!
Úgy gondolom, nem kell eltiltani egy gyereket a mai kor
vívmányaitól, de korlátokat kell szabni időben és tartalomban is, és mérlegelni
kell az életkorukat is, hiszen
biztos, hogy egy 2-3 éves gyereknek tabletre,
számítógépre, tévére van szüksége az otthon töltött idő háromnegyedében?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése