Te is voltál 20 éves gyerek nélkül?

22 éves voltam, mikor először nyaralni mentünk akkor még csak friss párommal – most már férjemmel. Olyan éteri volt minden: lila köd, hosszú, elnyújtott vacsik sok-sok beszélgetéssel, esti romantikus séták, késő reggeli kelések – az ember mindenre ráért, mindent szépen, a maga tempójában csinált! Ha volt kedvünk valamihez, csináltuk, ha nem volt kedvünk, nem csináltuk.

Azóta eltelt 9 év

és életünket már két csemeténkkel osztjuk meg, így természetesen a nyaralásokat is. Hát, merőben más két gyermekkel!
A hosszú, elnyújtott, beszélgetős vacsik helyét felváltotta a: „Júj, de ciki, a kicsi kiöntötte a földre tányérja tartalmát!”, vagy „Te már befejezted az étkezést drágám, mert akkor megkereshetnéd a kisebbet!" Még gyorsan bekapom ezt a három falatot, és akkor én meg a nagyobb keresésére indulok!

Az esti romantikus séták helyett altatás van esti mesével megspékelve. Reggel a fejedre húzod a takarót, hogy: „csak még két percet kérek és utána ugrálhattok a fejemen”. Rohanás, kapkodás, a kicsire ráadod a fürdőruhát, utána a nagyot készíted el, és mire végzel, a kicsi már le is hámozta magáról a fürdőruháját, úgyhogy elölről kezdheted úgy, hogy a fejed már paprika vörös! Olyan, hogy nincs kedved, szóba se jöhet, menni kell, csinálni kell.

Még sincs okom panaszra, mert bár vannak nehézségek, ez olyan természetesnek hat. Más az értékrend a húszas évek elején, amikor még „független” vagy, és más 30-at átlépve, saját családdal. Arról nem beszélve, hogy ilyenkor mi, 

felnőttek is újra gyerekek leszünk,

mert képesek vagyunk vele végig menni egy kalandpályán, képesek vagyunk homokvárat építeni, képesek vagyunk egy gyerekmedencében pancsolni és valljuk be, ugyanúgy élvezzük, ugyanúgy jól érezzük magunkat, mint ők, hiszen kiléphetünk a felnőtt világ kegyetlen mivoltából!

És annál nagyobb öröm nincs egy szülő számára, mikor látja, hogy az egésznek értelme van, mert a gyerek boldog, jól érzi magát, önfeledten pancsol a medencében, vagy éppen játszik a homokozóban, és a nyaralás végén a kérdésre, miszerint jól érezte-e magát, a válasz az: igen, nagyon.