Túl az első műtéten

2015 őszén férjemmel észrevettük, hogy második gyermekünk nem hall rendesen. 

Elmentünk közkórházba hallásvizsgálatra, ahol nem működött az egyik gép, tehát nem sokra mentünk vele.

Elmentünk egy másik közkórházba, egy kiváló fül-orr-gége doktornőhöz, aki el is vállalta volna az orrmandula műtétet, de sajnos kislányunk akkor még csak 2 éves múlott, ezért átirányított a gyerekosztályra. Mivel én ezen a kórházon belül ragaszkodtam volna ehhez a doktornőhöz, inkább kerestünk egy magán orvost ott, ahol lakunk.
Találtunk is egy másik nagyon jó hírű doktornőt. Volt hallásvizsgáló gépe, ami kimutatta, hogy csemeténk mind a két fülére rosszul hall. Írt fel orrsprayt, és vissza kellett volna mennünk négy hét múlva kontrollra, ott derült volna ki, hogy műtét vagy nem műtét. Hát ez sajnos elmaradt, aminek egyik oka, hogy a kis drágánk folyamatosan náthás volt (így a hallásvizsgálat is más  eredményt mutat), másik oka, hogy épp harmadik gyermekünket vártuk. Így idén, nyár elején (amikor már három hete nem volt náthás) visszamentünk, hiszen a beszéde még mindig el van maradva az átlagtól, és láthatóan nem hallott jól.

A hallásvizsgálat eredménye ugyanaz, egyik fülére sem hall jól, tehát jöhet a műtét – orrmandula kivétele + tubus mind a két fülbe (a tubus vékonyabb, mint egy tű, de úgy néz ki, mint egy tű), a dobhártyát felszúrják, és a lyukba behelyezik a tubust, ami segít az ott pangó folyadék távozásában. Ugyanis, ahol normális esetben levegőnek kellene lennie, ott gyermekünknek folyadék van, ami nem tud magától ürülni.
Olyan a hallása, mintha állandóan víz alatt lenne! A tubus  4-14 hónap között magától távozik a fülből – jó esetben. Augusztusban lett volna a műtét, de lett egy lemondott hely, így 6 nap múlva vált esedékessé.

Felgyorsultak az események!

Örültem is, hiszen most nem beteg, otthon vagyunk előtte is, utána is – nyári szünet lévén, de kis sokkot is kaptam a tempótól J !
Hétfő reggel vérvétel a kórházban, vizelet leadás, EKG, aneszteziológusi konzultáció, kedd reggel osztályra vétel és műtét. Ezt a két-három napot elmesélem a folytatásban….

Ballagások

Én, mint SzK-s (Szülői Közösség) szülő, már másfél hónappal a ballagás előtt elkezdtem készülni a nagy napra! Gondoltam, nem csak az én gyermekemről szeretnék ezen a napon gondoskodni, hanem szeretném a többi gyermeket és szülőt, valamint az óvónőket és dadus nénit is meglepni egy kis ajándékkal, egy emlékkel, ami örökre szól! Ebben benne volt szülő- és óvónői mivoltom is, hiszen szülőként lezárul egy korszak, vége a gondtalan óvodás éveknek, a délutáni alvásoknak, jönnek a „munkás évek”, a tanulás. És ilyenkor az 

óvónőnek is lezárul egy korszak, 

elmennek azok a gyerekek, akik három évig nap, mint nap rá voltak bízva a nap nagy részében, részt vettek fejlődésükben, szerették, gondozták őket, igyekeztek felkészíteni az iskolára őket… - nehéz egy óvónőnek is lelkileg elengedni őket, búcsút venni ezektől a gyerekektől!

Szóval készítettem egy 11 perces kis videót egészen kiscsoporttól nagycsoport végéig, zenei aláfestéssel, és lemásoltam 35 db DVD-re! 

Nagyon megható lett, 

én többször elsírtam magam rajta, hiába én készítettem! Izgultam, hogy mindenkinek elnyeri-e a tetszését! Aztán gondoskodtam az óvónénik, dadus néni, pedagógiai asszisztens ajándékáról, és az én cukrász férjem sütött egy süni tortát a gyerekeknek Süni csoport lévén!

Én jobban izgultam ezen a napon, mint a gyerekem! 4-kor kezdődött a ballagás, én háromnegyed négyre érkeztem meg az oviba, segítettem átöltözni az én nagy fiamnak, majd együtt odaadtuk a búcsúajándékokat. 

A ballagáson a gyerekek verset mondtak, énekeltek, utána tortáztak, jól érezték magukat! Elnéztem őket, ahogyan boldogan mosolyognak, hogy ők már milyen nagyok, mennek iskolába, és ezen a ponton nekem is sikerült elengednem lélekben az óvodás éveket!

A lányom is ballag, ő a bölcsiből! Holnap lesz a ballagás, szülők nélkül, de azt hiszem, ez így van jól, hiszen ők még úgysem nagyon értik ezt az egészet! 

Tehát nem ér véget szülői mivoltom az óvodában, sőt, szeptembertől szülőként és óvónőként is részt veszek az óvodai életben, de ezt majd egy következő alkalommal elmesélem :)