Első karácsony

Babának, anyának, apának különleges élmény az első együtt töltött karácsony még akkor is, ha telis tele van lehetséges buktatókkal.

Eddig kettesben vártuk a Jézuskát, most pedig már hárman készülődünk. Már a készülődés sem olyan, mint eddig, mert az anyukának leginkább a picivel kell foglalkoznia, de a legnagyobb probléma általában nem ez, hanem az ünnepek alatti családi összejövetelek összehangolása a kicsi napirendjével.

Minden családban hamar kialakul egy menetrend, amit leginkább a baba igényei szerint alakítunk. Ezt az ünnepek alatt is be kell tartani, mert összezavarja gyermekünket, ha inkább vagyunk tekintettel a vendégekre, mint csemeténkre.

A karácsony és a pici a legtöbb rokont, ismerőst, barátot fotózásra ösztönzi, de érdemes figyelni a babára, hogy a fényképezésnek ne a gyermek sírása vessen véget.

Nagyon kedvesek azok a képek, ahol a csöppség a mama, papa, unokatestvér, nagynéni, nagybácsi és még sorolhatnánk ölében ül, vagy karjában fekszik, de a sok kézről kézre adogatás megviselheti a babát.

Óhatatlan, hogy mindenki puszilgatni fogja (vagy legalábbis szeretné) a kicsit. Eltekintve a fertőzésveszélytől a sok odahajolgatás is zavaró egy néhány hónapos, vagy akár 1 éves babának.

Amíg olyan kicsi, hogy kiságyba, vagy babahordozóban elvan nem probléma, de amint „útra kel”, számolni kell vele, hogy mindenbe kapaszkodik, leránt, szájába vesz…

Nehéz egy kicsinek elmagyarázni (mondjuk teljességgel lehetetlen), hogy a karácsonyfához nem szabad hozzányúlni, de muszáj valahogy elérnünk, hogy még véletlenül se érje el a díszeket, csokikat.

Az első karácsony gyermekünkkel egyúttal saját kis családunk hagyományteremtő ünnepe is. Most alakul ki, hogy érkezik a Jézuska, mit énekelünk, milyen zenét hallgatunk, hogy bontogatjuk az ajándékokat és még számos apró dolog.

Minél kevesebb stresszel ünnepelünk karácsonykor, annál boldogabb lesz gyermekünk és bár senki sem emlékszik az első karácsonyára, valahol nyomot hagy a fejünkben.

Jön a Mikulás!

Gyerekkorunkban mi is írtunk levelet a Mikulásnak és/vagy a Jézuskának. Most, hogy felnőttünk gyermekeink kívánságlistájánál bábáskodunk.

Hetek óta látják a kicsik az áruházakban a csoki-mikulásokat, és eleinte még kérdezősködnek is róla, de aztán oly megszokottá válik, hogy már nem foglalkoznak vele.

De mi járhat a fejükben?

A mesékben az van, hogy titokban, éjjel, rénszarvasszánnal érkezik a Télapó. Ehhez képest jön az oviban, apu, anyu munkahelyén, sőt a nagyiknál is hagy valami ajándékot.

Megmagyarázható, hogy hozzánk a szállodába is ellátogat a Mikulás, mert a nálunk vendégeskedő gyerekeket is meg kell lepnie valamivel és az is normális, hogy napok óta van „Mikulás postaládája”, amibe bedobhatják leveleiket, amit a nagyszakállúnak írtak és még azokra is gondoltunk, akik otthon írnak, rajzolnak a Télapónak, mert elküldhetik nekünk, mi meg továbbítjuk a Mikulás bácsinak.

Mindenki szereti ezt az időszakot, mert a gyerekek álomvilágába mi felnőttek is bebocsátást nyerünk. 

Együtt figyeljük a kicsikkel, hátha meghalljuk a Télapó szánjának csilingelését, nyomokat vizsgálunk, járt-e már felénk a nagyszakállú és estefelé izgatottak leszünk, hogy mikor alszik el végre csemeténk, hogy a Mikulás nyugodtan elhelyezhesse ajándékát a szépen kitisztított cipőcskékben, csizmácskákban, vagy az ablakban.

A titokzatosság a gyerekeknek nagyon tetszik, és bár a várakozás nem az erősségük, mégis az egyik legjobb dolog, hogy számolni lehet, hányat kell még aludni, amíg kiderül mit rejt a nagy puttony.

Aztán alig 3 hét múlva már karácsony, ami ismét egy csodás időszak a sok ajándékkal, Jézuskával, angyalokkal, finomságokkal.

Már egy pár hónapos baba is rácsodálkozik a karácsonyfára, de ne szaladjunk ennyire előre, élvezzük a Télapó társaságát.