Mikulás

Felnőtt fejjel olyan érthetetlen ez a Mikulás dolog!

Először is ott van az oviban. 

Már reggel hihetetlenül gyorsan készül el az én nagyom, és boldogan üvölti, felkeltve az egész szomszéd sereget, hogy ma jön az oviba a Mikulás!!!! Hurrá, hurrá, akkor most, hogy reggeli ébresztőt fújtunk mindenkinek, elindulhatunk az oviba! Délután, amikor megyek érte, mosolygó arccal rohan hozzám, kezében a csomagjai, és csak mesél és mesél, milyen is volt a Mikulás, no meg persze a két krampusza, mit énekeltek neki a gyerekek, miket mondott a nagyszakállú… 

Másnap kedves szomszédasszonyunk viszi őt Mikulás ünnepségre! 

Vitte volna a kicsit is, de két és fél éves lévén, neki még ez nem való, alkalmatlan rá, talán majd jövőre. Az én nagy fiam persze innen sem tér haza üres kézzel, sőt, a húgának is hoz egy csomagot, mert a drága jó piros ruhás bizony rá is gondolt! És most is boldogan meséli el a délelőttjét, azt is, hogy miután a Mikulás elment, milyen kézműves foglalkozásokon vett részt! Sőt, még barátokat is szerzett, akikkel jókat fogócskáztak! 

Délután dédit látogatunk, ahol is szintén járt már a Mikulás! 

És még csak december ötödike van! Este csizma pucolás, ebből hugi sem marad ki. Bár csak ilyen kis tisztogatósak lennének az év többi napján is! Készítünk egy tányér sütit és egy pohár tejet az asztalra, hiszen a Mikulás rengeteget utazik ezen az egy éjszakán, nagyon elfárad és megéhezik, úgyhogy egyen csak, nehogy lefogyjon és eltűnjön egyik ismertető jele, a nagy pocakja! 

Lefekvés előtt kitesszük a csizmát az ablakba, 

ahol már található egy pár csomag, az elmúlt egy-két nap termése! És láss csodát, másnap reggel a csizmában az újabb csomag, mellette az adventi csoki naptár! Nagy az öröm, anya pedig nem győzi hangsúlyozni, hogy csak egy valamit lehet enni belőle, be kell osztani, minden napra egy valami…. Délután átmegyünk mamához, papához. 

Jéééé, ott is járt a Mikulás 

és ott is hagyott a gyermekeknek csomagot! Szuper! Az a szerencse, hogy a gyerekeknek nem jut eszükbe, hogy a Mikulás miért van olyan sok helyen, és miért néz ki mindenhol kicsit máshogy, és miért visz ilyen sok helyre csomagot ugyanannak a gyereknek…. Ezért szép a gyermekkor! Mert még hisznek a mesékben, hisznek a csodákban, és fel sem merülnek bennük a butábbnál butább kérdések, amik csak a felnőttekben merülhetnek fel.

Adventi készülődés gyerekekkel

Számomra az egész karácsonyban a legjobb, amíg várjuk, hogy eljöjjön. 

Készülődünk, hogy a nagy napon minden rendben legyen!

Gyerekkel pedig még izgalmasabb az egész! 

Valahogy újra én is gyerek leszek! És bár gyerekkoromban is a legjobban várt ünnepem volt a karácsony, így anyukaként még jobb, még több! Hiszen duplán várom, egyrészt magam miatt, másrészt a gyerekek miatt.

Nálunk az adventi készülődés a nagytakarítással kezdődik – ahogy az én anyukám is ezzel kezdte mindig. Pici gyerekként olyan természetes volt, hogy mindig tiszta lakás várt haza az oviból, iskolából. Aztán, ahogy nőttem, úgy segítettem be a nagytakarításokba, először apróbb portalanításokba, később már az ablakot is én pucoltam a szobámban, felnőttként pedig segítettem a konyha, fürdő és egyéb helyiségek szebbé varázsolásában is. De anyuval könnyebb volt. Most próbálom akkora időzíteni a házi munkát, amikor gyermekeim oviba, bölcsibe vannak. Ők még kicsik ahhoz, hogy segítsenek, de legalább, amikor a nagy haza jön, ámulattal nézi, ha rend és tisztaság van. Nagyon tud örülni neki, még meg is köszöni, pedig fiú! Persze, ez nagyjából tart fél órát, és utána már pakol is szét, hiszen gyerek! A lakás feldíszítésének ennél még jobban tud örülni. Idén kíváncsian várom, hogy a kicsi mit fog szólni hozzá, ő most két és fél éves, most van abban a korban, amikor már tényleg felfogja, hogy valami készülőben van.

A nagytakarításon és lakás díszítésen túl vagyunk.

Jöhet egy adventi koszorú készítés! 

December 5-én mindig sütünk mézeskalácsot, és tojáshabbal fel is díszítjük. 

Már kettővel fogunk sütni, úgyhogy lesz miért veszekedniük, ki fér oda az asztalhoz, ki szúrja ki előbb a formákat… Fürdés előtt csizma pucolás, kifejezetten saját kezűleg (persze a nagy koszt anya előre eltünteti róla). Este kikészítünk egy tányér mézeskalácsot és egy pohár tejet a Mikulásnak, amit apa jóízűen fogyaszt el, miután az apró nép nyugovóra tért. Másnap reggel tele a csizma, hurrá! És lám, a Mikulásnak ízlett a saját kézzel készített süti, mert mind elfogyott a tányérról! 

 

Ezután még két és fél hét karácsonyig! Ebben az időben gyerekprogramokra járunk, saját kezűleg ajándékokat készítünk, sürgünk-forgunk a konyhában és már nagyon izgatottak vagyunk!

A legnagyobb baj ebben csak az, hogy maga a karácsony, amire annyit készültünk, az a három nap olyan hihetetlen gyorsan elmegy!

Jön a Mikulás!

Gyerekkorunkban mi is írtunk levelet a Mikulásnak és/vagy a Jézuskának. Most, hogy felnőttünk gyermekeink kívánságlistájánál bábáskodunk.

Hetek óta látják a kicsik az áruházakban a csoki-mikulásokat, és eleinte még kérdezősködnek is róla, de aztán oly megszokottá válik, hogy már nem foglalkoznak vele.

De mi járhat a fejükben?

A mesékben az van, hogy titokban, éjjel, rénszarvasszánnal érkezik a Télapó. Ehhez képest jön az oviban, apu, anyu munkahelyén, sőt a nagyiknál is hagy valami ajándékot.

Megmagyarázható, hogy hozzánk a szállodába is ellátogat a Mikulás, mert a nálunk vendégeskedő gyerekeket is meg kell lepnie valamivel és az is normális, hogy napok óta van „Mikulás postaládája”, amibe bedobhatják leveleiket, amit a nagyszakállúnak írtak és még azokra is gondoltunk, akik otthon írnak, rajzolnak a Télapónak, mert elküldhetik nekünk, mi meg továbbítjuk a Mikulás bácsinak.

Mindenki szereti ezt az időszakot, mert a gyerekek álomvilágába mi felnőttek is bebocsátást nyerünk. 

Együtt figyeljük a kicsikkel, hátha meghalljuk a Télapó szánjának csilingelését, nyomokat vizsgálunk, járt-e már felénk a nagyszakállú és estefelé izgatottak leszünk, hogy mikor alszik el végre csemeténk, hogy a Mikulás nyugodtan elhelyezhesse ajándékát a szépen kitisztított cipőcskékben, csizmácskákban, vagy az ablakban.

A titokzatosság a gyerekeknek nagyon tetszik, és bár a várakozás nem az erősségük, mégis az egyik legjobb dolog, hogy számolni lehet, hányat kell még aludni, amíg kiderül mit rejt a nagy puttony.

Aztán alig 3 hét múlva már karácsony, ami ismét egy csodás időszak a sok ajándékkal, Jézuskával, angyalokkal, finomságokkal.

Már egy pár hónapos baba is rácsodálkozik a karácsonyfára, de ne szaladjunk ennyire előre, élvezzük a Télapó társaságát.