Tanár vagy pedagógus?

Merőben fontos kérdésnek tartom, ugyanis sajnos a kettő nem ugyanaz! Pár hónappal ezelőtt még az iskolaválasztásról és annak buktatóiról írtam illetve arról, milyen összetett kérdés ez!

Azóta már tudom, hol rontottam el!

Mi ugyanis olyan osztályt választottunk, ahol tanárok vannak és nem pedagógusok!

Mint anya, lehetnék elfogult a gyerekemmel, de mégsem vagyok! Tökéletesen tisztában vagyok a pozitív és negatív oldalával! Tudom, hogy okos, értelmes gyerek, akinek hatalmas szíve van és aki tele van magatartás problémákkal! Ezeknek a magatartás problémáknak a kezelése nem mindegy és itt derül ki számomra, hogy valaki tanár vagy pedagógus!

Az én nagy fiam számos olyan dolgot megcsinál, amire már előre felhívják a figyelmet, hogy nem szabad! Ezért büntetésből le szokták ültetni a padra (amivel tökéletesen egyetértek, hiszen éreznie kell, hogy túllőtt a célon), ami nagyon meg is viseli őt, hiszen nem játszhat a többiekkel! És van, hogy a rossznak minősülő elefánt nyomdát is bevarrják neki (ezzel sincs baj, ha nem folyton, mindenért kap, hiszen akkor elveszti a „varázsát”). De amikor az én gyerekem kinevet valakit, mert az órán az a valaki nem jól teljesít, akkor azt gondolom, hogy egy pedagógus elmagyarázza neki, hogy miért nagyon csúnya dolog, amit csinált (kvázi próbál a lelkére hatni!!!), bevág egy rossz elefánt nyomdát, egy tanár pedig bevág egy rossz elefánt nyomdát, plusz a gyerekem következő órán nyújtott bakiját kiröhögi az osztály előtt és közli vele: „Ha ha ha, ugye milyen rossz, ha kinevetik a másikat? Legközelebb az egész osztály rajtad fog nevetni!” Vagy, amikor lökdösődnek az osztálytársával, akkor a kedves tanár napokig vaddisznónak hívja az osztály előtt a gyereket! Vagy van az a kedveskedése is, hogy 10, tiszta víz, ha nem tiszta, vidd vissza, majd a Levi megissza(gondolom mindenki tudja, hogy a Levi helyett hogy szól az igazi)!

Az a baj, hogy ezzel a tanári viselkedéssel a többi gyerek is jogot formál a csúfolkodásra, hiszen, ha a tanárnak lehet, akkor nekik is! Azt bünteti a tanár, amit utána ő is csinál! HMMM…

Amikor én vagy apuka érdeklődünk a gyerek felől, akkor közlik, hogy nagyon okos, értelmes, érdeklődő gyermek, és a magatartása is alakul év elejéhez képest!

Akkor hogy is van ez?

Tudom, hogy milyen a gyerekem, sok butaságot csinál, de azt is tudom, hogy a lelkére sokkal előbb lehet hatni! És itthon is foglalkozunk a problémával, minden nap beszélgetünk az aktuális napi viselkedéséről, sőt, ha úgy van, itthon is kap büntetést érte!

Egy szó, mint száz, pedagógust válasszunk és inkább hagyatkozzunk az előző évfolyamok szüleinek tapasztalataira, hiszen az iskola előkészítőn sem azt az arcukat mutatják, amilyenek valójában (legalább is ez a mi tapasztalatunk)!

Kezdődik a suli, az ovi és a munka...

Hát, eljött ez az idő is!

Újra munkába álltam, a nagy elkezdte az iskolát, a középső az óvodát.

Kezdjük a sulival!

Első osztály, oviból érkezés, ahol még minden a játékosságról szólt, ahol még mindenért többször szóltak az óvónénik, ahol még semmi nem volt olyan komoly! Erre a változásra átállni egy hatéves gyereknek bizony idő kell!
Nekünk olyan tanítónénik vannak, akik sportosztály lévén (ahol a lányok száma bizony elenyésző) kemény kézzel fogják a gyerekeket! Ezzel nincs is bajom! Csak nagyon úgy fest a dolog, hogy az én csemetémnek ez az átállás bizony nem megy két hét alatt. Az eszével nincs gond, az órák érdeklik és jól is teljesít, ügyes, ha odafigyel arra, hogy mi a feladata!

Mert bizony van úgy, hogy „nem hallja”, hogy minden tárgyat, ami a képen van, ki kell színezni, és ő csak egy párat színez ki!
Erre persze a legrosszabb nyomdát kapja, az elefántot (a közepes az oroszlán, a legjobb a bagoly)! Ilyenkor mérges vagyok, mert tudom, mire képes és ezt elrontani a figyelmetlenséggel, hááát…
Aztán van, hogy a mosdóba tanúsított magatartása miatt kap elefántot – eddig nem nagyon látott piszoárt, a suliban viszont van, és ráadásul még el is van dugulva! Így állandóan huzigálni kell, mert olyan érdekes, ahogy a víz lassan lefolyik! Az eddigi számvetés 3 elefánt, 3 oroszlán, 11 bagoly órai munkára, 7 bagoly ebédre (mert mindig megeszi az ebédet)!
Tehát nagyon jó átlag, csak az a három elefánt ne lenne – nagyon rosszul tudom lelkileg megélni, mikor kap egyet! Ezt még meg kell tanulnom nekem is kezelni! Kicsit olyan érzés, mint amikor én kaptam anno rossz jegyet az iskolában – azt is nagyon utáltam!

Aztán itt van ugye a középső!

Óvoda, nagyon jól indult az első reggel, de ugyanabban az oviban vagyunk, és az udvaron bizony találkoztunk! Na onnantól el sem akarta engedni a kezemet, a gyerekeket hessegette el tőlem, hogy „én anyukám”, és hasonlók! Az udvarról bemenetelnél meg persze hiszti, hogy nem jöhet velem! Persze, megértem, hiszen látja, hogy idegen, vele egykorú gyerekek fogják a kezemet… 

De ez a helyzet két hét elteltével is csak egy nyúlfaroknyit javult, és akármilyen megértőek a kollégák, azért ez is frusztrál egy kicsit!

A legkisebb még mindig egy tündér, 

semmi nem tudja kizökkenteni a nyugodtságából! Ugyanúgy végig alussza az éjszakát, a nap közbeni alvással sincs gond, az evéssel se… Van egy másik anyuka, aki vigyáz rá, amíg mi dolgozunk (hiszen még csak fél éves), nem vette zokon a dolgot, és még jobban tudunk örülni, mikor meglátjuk egymást, pedig azt hittem, az eddigi egymás iránti rajongásunkat nem lehet überelni!

És végül itt vagyok én! Jó érzés újra a társadalom hasznos tagjának gondolni magam, jó kiszakadni itthonról! Egy új közösségbe kerültem, ahol nagyon jól érzem magam, a kollégák kedvesek, a gyerekek cukik! A saját gyerekeimhez is több türelmem van, mert megbecsülöm a velük töltött időt! Úgy érzem, most minden a helyén van! Nem mondom, hogy nem vagyok fáradt, jól esne néha egész nap aludni, ugyanakkor ez jól eső fáradtság, és valahonnan mindig jön az utánpótlás erőből!

Az élet nagy történései

Harmadik kis csöppségünk márciusban jött világra!

De az élet furcsa helyzet elé állította anyucit és közvetve apucit is!

Történt ugyanis, hogy az eddigi munkahelyemről úgy jöttem el szülni, hogy oda nem szeretnék visszamenni dolgozni! Úgy gondoltam, lesz elég időm keresgélni, hiszen még két évet itthon leszek! Csakhogy a nyáron kiderült, a hozzánk legközelebbi óvodában lett egy megüresedett óvónői állás. A fiam itt fejezte be most az ovit, a lányom pedig itt kezdi!

Hát, nem haboztam elvállalni!

Ugyanis nagyon gyorsan végig futottak az agyamon az előnyök – itt van közel, akár biciklivel is mehetünk! Egyik oldalán az iskola, ahol a nagy kezd, másik oldalán a bölcsőde, ahol a pici jövőre, másfél évesen kezdhet, helyben pedig a középső gyermek, vagyis sehova nem kell utazni!

Ez hosszú távon felbecsülhetetlen!

Persze a legkisebbért a szívem szakad majd meg, hiszen fél éves és anya már dolgozik, de az egész családot globálisan kell néznem!

Azért vicces, hogy amikor a harmadik gyermekünkkel várandós lettem, pár embertől megkaptam, hogy csak azért szülök, mert nem akarok dolgozni, most pedig ugyanezektől az emberektől azt kapom, hogy milyen anya vagyok, hogy nem akarok a kisbabámmal itthon maradni! 

Ezekkel a véleményekkel már nem foglalkozom, mert csak a család a fontos, hogy nekik mi a jó! 

Mivel a bölcsődéhez még nagyon kicsi a fiam, ezért felfogadtam egy anyukát, aki vigyáz rá, míg mi dolgozunk! Persze megfordult a fejembe, hogy remélem így is én maradok neki az ANYA…

Így sem lesz könnyű, tudom. Munka, háztartás, egy iskolát kezdő gyermek, akivel tanulni kell, egy óvodát kezdő gyermek, akivel játékosan tanulni kell és egy baba, akit szintén nagyon sok mindenre meg kell tanítani és pótolni kell a külön töltött időt!

És ezt még megfejeltük egy felújítással, új szobákat kapnak a lurkók. Jelen pillanatban még pár napom van itthon, itt állunk a sitt tetején, festés előtt, bútorvásárlás előtt, de a klasszikusat vallom: 

az élet úgy szép, ha zajlik!

Iskolaválasztás – létezik jó döntés?

Elsőszülöttem januárban betölti a hatodik életévét, tehát belép a tanköteles korba. Az óvónénikkel egyetértésben iskolaérettnek tituláltuk, képességei alapján mindenképpen. Magatartásilag fiú lévén van még mit fejlődnie, de erre van még 10 hónap, és a dolog nem lehetetlen.

Szóval iskolaválasztás!

Ennek megsegítése képpen vannak szempontok, amiket figyelembe vehetek, de még így is nehéz a döntés, mert olyan iskola nincs, ami minden igénynek megfelelne, szóval sorrendet kell felállítani. Igen ám, de ami nálam fontosságilag az első helyen áll, az a gyerekemnél is a legfontosabb lesz? 

Mert bár ismerem a gyerekemet, de ez egy új helyzet!

Egy olyan helyzet, amivel mi ketten, így együtt még nem találkoztunk, és van elképzelésem, hogyan fog reagálni rá, de a gyerekek képesek arra, hogy 100%-osan rácáfoljanak arra, amit mi, szülők kigondoltunk!

 Sokszor hallani tapasztaltabb anyukák körében, hogy ne iskolát válasszunk, hanem tanító nénit. Ezzel csak az a bibi, hogy jó esetben, ötödikben már más fogja tanítani gyermekünket – rosszabb esetben, ki tudja mikortól, hiszen a tanító nénivel is történhet bármi, például dönthet bármikor úgy, hogy családot alapít! De oké, történetesen tegyük fel, hogy egy tanító néni viszi végig őt 4 éven keresztül. Itt jön a következő kérdés: Az iskola mennyire használja ki a gyerekek leterhelhetőségét? Mert hiába jó a tanító néni, ha annyi tanulni való van, hogy a tanulás és a heti két óra úszás (márpedig a sport kell!) mellett a gyereknek nincs ideje napi fél óra játékra – 6-7 évesen (hát ők még gyerekek, muszáj még játszaniuk!!!) ! De persze ne legyen túl laza se az iskola, hiszen akkor a későbbiekben nem fogja bírni az iramot! Itt is nézzük az optimális esetet, sikerül egy arany középutat követő iskolát választani! Nálam ez azt jelentené, hogy elsőben még mindenképpen „játékosan” folyik a tanítás, és csínján bánnak a házi feladattal. Másodiktól már jobban terhelik őket, és így tovább…, a fokozatosság elvét követve, hogy a gyereknek legyen ideje asszimilálódni! Aha, jó, akkor az osztály milyen tagozatos legyen? Zene, sport, matek, nyelv, vagy milyen? Az én gyerekem egy nagyon nyitott gyermek, minden érdekli.

Hogyan válasszam ki, melyik lenne jó számára hosszú távon?

Itt nem kérdés, hogy bökünk egyet, vagy bejön, vagy nem!

És akkor, sikerült iskolát, tanító nénit, tagozatot választani. Ezzel csak az a probléma, hogy az iskola nem körzetes, tehát egyáltalán nem biztos, hogy felveszik a kis drágámat. És ha fel is veszik, akkor is a nem körzetes gyerekeket csak egy bizonyos tagozatos osztályba veszik fel.

Szóval én hiába próbálom megtalálni gyermekem számára a legoptimálisabb iskolát, nem csak rajtam múlik!