Babának, anyának, apának különleges élmény az első együtt
töltött karácsony még akkor is, ha telis tele van lehetséges buktatókkal.
Eddig kettesben vártuk a Jézuskát, most pedig már hárman
készülődünk. Már a készülődés sem olyan, mint eddig, mert az anyukának
leginkább a picivel kell foglalkoznia, de a legnagyobb probléma általában nem
ez, hanem az ünnepek alatti családi összejövetelek összehangolása a kicsi
napirendjével.
Minden családban hamar kialakul egy menetrend, amit
leginkább a baba igényei szerint alakítunk. Ezt az ünnepek alatt is be kell
tartani, mert összezavarja gyermekünket, ha inkább vagyunk tekintettel a
vendégekre, mint csemeténkre.
A karácsony és a pici a legtöbb rokont, ismerőst, barátot
fotózásra ösztönzi, de érdemes figyelni a babára, hogy a fényképezésnek ne a
gyermek sírása vessen véget.
Nagyon kedvesek azok a képek, ahol a csöppség a mama, papa,
unokatestvér, nagynéni, nagybácsi és még sorolhatnánk ölében ül, vagy karjában
fekszik, de a sok kézről kézre adogatás megviselheti a babát.
Óhatatlan, hogy mindenki puszilgatni fogja (vagy legalábbis
szeretné) a kicsit. Eltekintve a fertőzésveszélytől a sok odahajolgatás is
zavaró egy néhány hónapos, vagy akár 1 éves babának.
Amíg olyan kicsi, hogy kiságyba, vagy babahordozóban elvan
nem probléma, de amint „útra kel”, számolni kell vele, hogy mindenbe
kapaszkodik, leránt, szájába vesz…
Nehéz egy kicsinek elmagyarázni (mondjuk teljességgel
lehetetlen), hogy a karácsonyfához nem szabad hozzányúlni, de muszáj valahogy
elérnünk, hogy még véletlenül se érje el a díszeket, csokikat.
Az első karácsony gyermekünkkel egyúttal saját kis családunk
hagyományteremtő ünnepe is. Most alakul ki, hogy érkezik a Jézuska, mit
énekelünk, milyen zenét hallgatunk, hogy bontogatjuk az ajándékokat és még
számos apró dolog.
Minél kevesebb stresszel ünnepelünk karácsonykor, annál
boldogabb lesz gyermekünk és bár senki sem emlékszik az első karácsonyára,
valahol nyomot hagy a fejünkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése