Harmadik gyerek – legyen vagy ne legyen?

... ez itt a kérdés!

10 éve, kapcsolatunk elején, amikor tervezgettük közös jövőnket, határozott elképzelésünk volt arról, hogy három gyermeket szeretnénk. Teltek az évek, házasság, ház vásárlás – ahol két gyerekszoba kapott helyet a hálószoba mellett - , két sikertelen terhesség. Végül 2010. januárjában megszületett az én gyönyörű kisfiam!

Csodálatos 9 hónap

és viszonylag gyors és szintén csodálatos szülés után jöttek a mindennapok. Engem elkerült a szülés utáni depresszió, a férjem tökéletesen végezte apai teendőit, minden olyan éteri volt, mintha nem is ezen a földön élnék. Sokszor feltettem magamnak a kérdést: „Megérdemlem én ezt a boldogságot?”

Kérdés nem volt, hogy jöhet a második baba. Kisfiam ekkor 2 és fél éves volt. 4 hónap próbálkozás után meg is fogant a kistesó.

És itt borult minden olyan érzés, amit előzőleg a terhesség köré szőttem!

Már a 13. héten elkezdődtek a problémák, amikor is vastag nyakiredőt mértek a babánál, ezért elküldtek méhlepény mintavételre, a Down-szindróma kizárása végett.
Ok, ezen túl voltunk, már csak az eredményre kellett várni, egy hetet. És megjött az eredmény, ami negatív volt minden olyan kromoszóma rendellenességre, amit vizsgálni tudtak. Itt már a nemét is megtudtuk, kislány. Ezután elküldtek magzati szív ultrahangra, mondván biztos ott lesz valami probléma, azért mértek vastag nyakiredőt. El is mentünk, ahol a főorvos asszony azt mondta, van egy pici lyuk a szívén (VSD gyanú), ami a szülésig vagy utána még össze is nőhet,  ha nem, akkor 2-3 évesen megműtik, de ettől teljes életet élhet a gyermek.
Nyilván nem örültünk, de megnyugodtunk. Aztán 34 hetesen arra lettem figyelmes, hogy bármit csinálok, nem mozog a baba. 4 napig küldözgettek a kórházba be s haza. Volt, hogy délután kettőkor úgy küldtek el, hogy menjek haza, egyek sok csokit, attól biztos el fog kezdeni mozogni, majd 6-ra menjek vissza.

Éreztem, hogy ez nem lesz elég, itt ennél nagyobb a baj.

Az ötödik nap küldtek át a Sote-ra, ahol azonnal sürgősségi császárt alkalmaztak, ugyanis ellenanyagot termeltem a baba ellen, ami felemésztette a vörös vértestjeit, tehát súlyos vérszegényen  vették ki a babát, az utolsó utáni pillanatban.
Nehéz napok jöttek, koraszülött intenzív egy hét, utána még 10 nap koraszülött osztály. Hála Istennek minden vizsgálat eredménye jó lett, nem volt lyuk a szívén…

Akkor, ott eldöntöttük, hogy ebből nem kérünk még egyszer, elég a két gyermek, főleg hogy a nemek aránya is tökéletesen alakult!
Teltek a hónapok, és valahogy teljesen más volt minden, mint az elsőnél. Persze, hiszen már kettőről kellett gondoskodni, nyilván sokkal nehezebb volt. De már egy év után kezdtem pedzegetni életem párjának,

mi lenne, ha mégis bevállalnánk azt a harmadikat?

Hiszen olyan jól sikerült gyermekeink vannak, szépek, okosak, jó, hát a természetük kicsit nehéz, és baromi elevenek, de mégis! Először kézzel-lábbal tiltakozott ellene, én pedig nem erőszakoskodtam, hiszen tudtam, azzal semmire nem megyek!
Pár hónap után már kezdett ő is megbarátkozni a gondolattal! És akkor megbeszéltük, hogy abbahagyom a gyógyszert, 3 hónap tisztulás után pedig próbálkozunk. Eltelt egy hónap, és a lányunkkal egyre nehezebb volt. Nagyon hisztis korszakát élte, épp ezért átgondoltuk, átbeszéltük, hogy inkább még várunk azzal a harmadikkal.
Megbeszéltük, hogy adandó alkalommal elkezdem újra szedni a gyógyszert. Csak erre már nem volt lehetőség. Két kétségbeesett nap következett, most mit csináljunk? Aztán kezdtünk felocsúdni a kezdeti sokkból, és átgondoltunk mindent. Ok, menni fog ez nekünk, ha kettővel megoldottuk az életet, hárommal is meg fogjuk.

Jelenleg a 15. hétben vagyunk, minden rendben a babával, és ez a legfontosabb!

Őszintén szólva, még mindig vannak kérdések, amikre nem tudjuk a választ, hogy hogyan is lesz majd, de egyenlőre sodródunk az árral, valahogy majd csak lesz! Összességében az élet eldöntötte helyettünk, hogy legyen-e harmadik gyermekünk!

Munka család mellett

Az ember életében alapvetően sok első nap van. Első nap a bölcsődében, óvodában, iskolákban, munkahelyen, egy gyermek után a munkahelyen, két gyermek után a munkahelyen..! Eljött ez a nap is, két gyermek után az első munkanap. Egy hét beszoktatás után a két évesemet bizony reggel fél hétre kellett bölcsibe vinnem. A nagynak is újdonság a reggeli ügyeleti csoport az oviban. Reggel kelés, gyors felöltözés, fogmosás, cipő, mellény, két keksz a kézbe és már indulhatunk is! Könnyebben ment, mint gondoltam, biztos csak az első nap varázsa. De nem, mert a következő napok reggelei ugyanilyen játszi könnyedséggel indulnak.

Büszkeség tölt el, hogy két ilyen nagyszerű csemetém van. Persze a büntetés sem marad el, amit persze én kapok, főleg a kicsitől délutánonként itthon. A 4 és fél óra, amit bölcsi után itthon tölt az esti lefekvésig, egy pokol. Nagyjából öt percenként fél perc szünettel ordít, hisztizik, vinnyog mindenért, bármiért, akármiért. Egy délután körülbelül 25ször fogalmazódik meg bennem a kérdés: 

„Jézusom, mostantól komolyan ez lesz???” 

És azért a nagy sem könnyíti meg a helyzetemet, vele az oviban vannak problémák, mármint a magatartásával. Közben vissza kell zökkenni két és fél év után a munkába.  Jól akarom csinálni, mindennel kész szeretnék lenni határidőre, és úgy, hogy tökéletes legyen az, amit leteszek az asztalra, nem pedig csak összecsapom, hogy elmondhassam, ez is meg van. Ez nem én vagyok!!! Ezért munka után itthon még munka, fél 4kor rohanás a gyerekekért, majd megint munka este 9ig. A fürdetésnél fél nyolckor tartok egy kis szünetet! Ehhez bizony szükség van egy nagyon segítőkész és az itthoni dolgokban is profi apukára, aki nálunk bizony rendelkezésre is áll! De!, amikor ez a profi apuka két hét után megkérdezi tőlem, és még csak nem is szemrehányóan, hogy: 

„Azért néha ránk is lesz egy kis időd?"

akkor bizony az ember lánya elgondolkodik és elszégyelli magát. Mert bizony tényleg, két hét alatt csak a munkámra koncentráltam, a gyerekeimet elhanyagoltam, a lakás, főzés, gyerekek a férjemre maradt, aki reggel 5 órára jár dolgozni, úgyhogy igaza van. Meg kell találnom az egyensúlyt, azt a bizonyos arany középutat. És bizony ez kegyetlen nehéz! Először átgondolom, mit kellene máshogy csinálnom, hogyan osszam be máshogy az időmet. Itthon csak addig dolgozom, amíg délután nem kell a gyerekekért menni. Miután hazajönnek, foglalkozok velük addig, míg el nem vonulnak ketten játszani. Akkor főzök valami egyszerűt és gyorsat abból a menüsorból, amit előző hétvégén összeállítottam a következő hétre – persze apa segít! Ha fürdés és lefektetés után van még időm és kapacitásom, akkor dolgozok egy kicsit, ha nincs, akkor összebújok végre apával! – mert ő is megérdemel egy kis törődést, és én is! És láss csodát, két újabb hét elteltével a kicsi manó már csak kétszer háromszor hisztizik egy délután alatt. A naggyal a problémák még fenn állnak, de azt is próbáljuk kezelni, hátha két hét múlva már ez is javulni fog!

A lényeg, hogy két gyermek, háztartás, férj mellett megszervezni az életet borzasztó nehéz feladat úgy, hogy az egyik oldal se, másik oldal se legyen elhanyagolva, közben te is jól érezd magad a bőrödben. Nekem ezt még tanulnom kell és főleg azt, hogy az előre jól megtervezett heti rendbe bizony váratlan dolgok is közbeléphetnek!

Bölcsis beszoktatás

Elérkezett az idő, a lányom bölcsis lesz! 

Szeptemberben két hét anyás beszoktatás, utána mély víz, hiszen anya megy vissza dolgozni!
Az ember ilyenkor mindent gondosan megtervez, előkészít, logisztikailag is átgondol! És akkor jön a paff!

A főnöke közli, hogy ha törik, ha szakad, szeptember elsején bizony munkába kell állni, old meg, hogyan és mikor szoktatsz be!
Oké, a bölcsődében még helyzeti előnyben is vagy, mert pedagógus lévén kapsz engedményt, és elkezdheted a beszoktatást augusztusban.
Megnyugszol, amikor is jön a következő paff, a bölcsi az 5 hetes nyári zárás után augusztus 24-én nyit, tehát csak egy heted van szeptember 1-ig.

Szuper, akkor hogyan is lesz?

Elmondod kínodat a bölcsis gondozónéninek, hogy bizony te csak egy hetet tudsz rászánni a beszoktatásra. Nem tetszik neki, nagyon nem, de amikor harmadszor mondod el, már kezdi megérteni, hogy hiába ellenkezik, és hiába próbál a lelkedre hatni, hogy sírni fog a gyermek, te bizony akkor is mész dolgozni elsején!

Elérkezik a nagy nap, az első. Reggel 10-re kell menni, egy órát töltünk ott. A gyermeknek tetszik, jön-megy, nézelődik, mindent kipróbál. A második nap már 9-re megyünk, és két óra az ott létünk. A harmadik nap 8-ra megyünk, és mivel nekünk csak egy hetünk van, fél 9-kor anya elmegy, de a telefon izzítva! 11-re visszatérek, a csajszi jól érzi magát, de amikor meglát, elkezd sírva rohanni hozzám, mintha olyan rossz lett volna neki a bölcsiben. Ott maradunk ebédelni, majd hazajövünk. Negyedik nap megpróbálkozunk a délbeni ott alvással, de fél egykor jön a telefon, hogy menjek és próbáljam meg én elaltatni, mert a gyermek csak ordít. Persze nem sikerül, nem akar aludni, haza akar menni!

Ezen a napon egész délután azt szajkózom neki otthon, hogy holnap ebéd után aludni kell a gondozónénivel, és majd csak utána megy anya érte. A következő napon, amikor szépen, hiszti nélkül és nélkülem elaludt a kis drága, én meg rájöttem, mit rontottam el:

• az első hiba, hogy az első ott alvós nap előtt nem beszéltem meg vele, hogy ott fog aludni ebéd után, 
• a második pedig, hogy az itthoni "alvós" helyett egy másikat vittem neki, mondván, nehogy elvesszen Lülüke, mert akkor mi lesz.

A következő héten már reggel fél 7-kor a bölcsiben voltunk, merthogy anyának 7-re benn kell lenni a munkahelyén! Az első két hét reggele nehéz volt, természetesen nagy – nagy ordítások a reggeli elválásnál. Napközben és a déli alvásnál semmi gond nem volt vele, nagyon jól érezte magát, csak az a fránya reggel ne lett volna.
És harmadik hétre jutottunk el odáig, hogy reggel már nem sír, picit még nyafizik, de ez már semmi. Úgyhogy bizton állíthatom, egy hetes anyás beszoktatással is meg lehet oldani a dolgot, csak nem szabad rágörcsölni!

Ez volt a nyár 2015-ben

Ezen a nyáron igazi baba- és gyerekparadicsom volt szállodánk.

Minden olyan fejlesztést befejeztünk, amit elterveztünk és arról sem feledkeztünk meg, hogy olyan programokat kínáljunk vendégeinknek, ami izgalmas, és nem csak leköti a gyerekeket hanem jól is szórakoznak.

Tavasszal boldogan fotóztuk a kicsikkel együtt az előbújó virágokat és még egy szivárványt is sikerült lencsevégre kapnunk. 

Páfrány sok időt tölt a gyerekekkel, sétálgatott velük a szikrázó tavaszi napsütésben is.

A nyár elején nyílt meg Fröccs & Grill teraszunk, hogy amíg a kicsik játszanak, a szülők kedvükre fogyaszthassanak különleges italainkból.

Egész évben mindenki nagyon várja a „pizsipartikat”, ahol még animátoraink is gyerekek lesznek ismét és boldogan vesznek részt a párnacsatákban.

…és hogy kik szórakoztatták a kicsiket és nagyokat?

Járt nálunk a Madách színház sminkese Évi, aki nagyon sok indiános arcfestéssel örvendeztette meg a kicsiket.

Az OkosOvisok program mindenki kedvence lett, csak úgy, mint a babúszás, a kerekecske gombocska és a Csiri-biri babatorna programunk minden hónapban.

Többször forgatott nálunk a Babavilág műsor, és járt nálunk a Babszemjankó színház és a Málna zenekar is.

Közkedvelt művészek is jártak nálunk. Többek között Détár Enikő, Farkasházi Réka, Kamarás Iván, Szajlai Szabolcs és Szulák Andrea, valamint Pikali Gerda Rékasi Károllyal, hogy csak néhány művészt említsünk.

Lassan itt az ősz, vége a kánikulának, de a jobbnál jobb programok folytatódnak.

Szeretettel vár az Oxigén Hotel Family & Spa!